A Digitális Pedagóguskonferencia keretén belül Rémán Izabella: Versengés helyett együttműködés, tanulás és hivatás a digitális korban című előadását hallgattam meg. Az előadó érdekessége, hogy nem pedagógus, hanem egy vállalat munkatársa.
(A bejegyzésben kiemelek egy-egy mondatot az előadáson elhangzottakból és arra reagálv építem fel a posztot.)
- Minőségi változás, amely meghatározza a jövő munkaerő piacát. A versengés társadalmát felváltja az együttműködés társadalma. Módszerek helyett a belső hozzállásunkat kell megváltoztatni, ebben áll a paradigmaváltás.(Organikus csapatok - kivel dolgozol? nő az egyéni felelősség, az iskolai papírok helyett előtérbe kerül a jó kommunikáció, a tanulás iránti vágy, az együttműködés képessége, tudásmegosztás, tehetség mobilitás)
- A tanulás új formái és intézményei:
>lineáris tanulási folyamat helyett, a tanulás hatékonysága, módja, gyorsasága = sikeres karrier
Egyre kevésbé lényeges, hogy ki hol végzett, a személyiséged milyen közös metszetet alkot a csapattal, ill. milyen hamar tud a személyiséged a csapatba beilleszkedni = együttműködés, fontos még az együtt tanulás képessége
Sokkal fontosabb ma már, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezel, ahogyan azt az előadó is elmondta, mint az, hogy milyen papírral rendelkezel. Én személy szerint kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, nem az állítás igazságát vitatom, hanem ezt, hogy ez ma Magyarországon valóban így lenne-e. Én inkább azt látom, hogy elindult ez a folyamat, de hosszú még az az út, amikor ez valóban így lesz.
- A klasszikus oktatási intézmények nem képesek naprakész tudást nyújtani. A versenyszférának nem erre van szüksége. A cégek nyújtanak a fiatal munkaerő számára valóság kompatibilis tudást. Az előadó ezen állításával maximálisan egyetértek, hiszen magam is ezt tapasztalom az egyetemi képzésem során, rendkívül elmélet alapú az képzés, a gyakorlat a minimálisra redukált. ( Ötöd évben kezdünk el csak tanítani...)
- Egy tanulmány szerinte az állami szervezetek, ahová az oktatási rendszer is tartozik, reagálnak a leglassabban a társadalmat érintő változásra, a digitális fejlődésre. Erre az állításra is a saját tapasztalataimból tudok reflektálni. Hiszen ha a saját középiskolai tanulmányaim során kb. kétszer dolgoztunk csoportban, vagy tartottunk kiselőadást, projektmunka pedig egyáltalán nem is volt. Az egyetemen olykor túltolt - tudom, hogy nyugati egyetemeken ez az alap, természetes munkaforma- csoportmunka az első évben nekem nagyon szokatlan volt, nem is szerettem csoportban dolgozni. Mára ez a hozzáállásom megváltozott, és sokkal inkább vallom magam csapatjátékosnak, mint korábban.
Azt gondolom, hogy az együttműködésre, kooperatív munkára való nevelés az egyik legfontossabb feladatunk pagógusként, hiszen ezzel a diákok olyan kompetenciák birtokában elsznek, amellyel képesek lesznek megállni a helyüket a munkaerő piacon. És akkor nem mondhatják, hogy " na hol veszem ennek hasznát az életben..." :)
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=hCtK3fBYn8A